Japán emlékek - Első nap

Borzasztó, hogy mennyire nem megy nekem ez a blog írás. Hiába az elhatározás, sosem vagy csak nagyon ritkán jutok el az írásig…

Viszont most itt vagyok az ígért beszámolóval.

2012. március 26.-án délelőtt negyed tizenegykor indultunk két barátnőmmel Ferihegyről, Párizson keresztül Oszakába. Életem első repülő útja volt, de szerencsére nem volt olyan félelmetes, mint ahogy néhányan leírták nekem, sőt Párizs után a második órában már majd megölt az unalom.

Ezt láttuk az ablakból.

15 órás volt az út az alig egy órás átszállással együtt. Hiába próbáltam, nem sikerült aludni a gépen, de alvás nélkül is teljesen éber voltam, mikor a pilóta bejelentette, hogy hamarosan megérkezünk Oszakába.

Babák fogadtak minket a Kansai reptéren.

Szép sima landolással érkeztünk a Kansai reptérre ottani idő szerint délelőtt 10 körül. A reptérről  vonattal mentünk be Oszakába, hogy elfoglalhassuk a szállásunkat és nekivághassunk a városnak.

Ezt a vonatból fényképeztem.

 Már a vonaton meglepett egy japán hölgy, aki leült mellém és megkérdezte honnan jöttem. Én elmondtam neki, hogy Magyarországról, erre ő rögtön Budapestet említette és, hogy járt már ott. Beszélgettünk egy darabig és mielőtt leszállt, még egyszer üdvözölt Japánban és kellemes utat kívánt.

A második meglepetés akkor ért, amikor a vonatról leszállva, ügyesen a rossz kijáratot választottuk és eltévedtünk. Még 2 perce sem bámultuk kezdetleges kis térképünket, mikor ketten is odajöttek hozzánk, hogy segíthetnek-e. Végül egy kedves munkás bácsi elkísért minket egészen a célig, ami a Taiyo Hotel volt.

Kilátás a szobánk ablakából.

A Taiyo Hotel egy helyes kis biznisz hotel, ahova csak aludni jár az ember. A nyolcadik emeleten kaptunk egy három személyes japán stílusú szobát, amihez egy mosdó helyiség tartozott. Fürödni a földszinten lehetett, a japán fürdőben vagy a 2 zuhanykabin egyikében.
Gyorsan lepakoltunk, letusoltunk és nyakunkba vettük a várost.

Első utunk egy cuki kis étkezdébe vezetett pár lépésre a szállástól, mert már igencsak éhesek voltunk. Hangulatos pár asztalkás étkezde volt (kb. 16 fős férőhellyel). Nagyon kedves volt a tulaj bácsi, ő is tudta, hogy hol van Magyarország és hogy a fővárosa Budapest és tört angollal nagyon dicsérte a magyar borokat, még egy bor katalógus szerűséget is hozott, hogy azon mutogasson.
Mikor búcsúztunk, sikerült meghatnia. Nekem rossz mind két kezem, bár már megszoktam és lehetőségeimhez képest jól használom, de mégis látni, hogy valami nem stimmel vele. A bácsi is jelezte, hogy észrevette és azt mondta: Ganbatte! (Kitartás!, Csak így tovább!)

Célbavettük a Tempozan Harbour Village-t.

Oszaka öböl.

Az öbölben található a Kaiyukan a világ egyik legnagyobb akváriuma, mellette pedig a Tempozan óriáskerék, ami két éven át, a London Eye megnyitásáig a világ legmagasabb és legmodernebb óriáskereke volt a maga 112 méteres magasságával. Az akváriumot most kihagytuk, viszont a bazárjába benéztünk és az óriáskerékre is felültünk. Eszméletlen volt a kilátás az óriáskerékről, jó idő volt, így messzire elláttunk.

Tempozan Óriáskerék.

Utána bejártuk a közeli bevásárló központot, ahol még vettünk pár szuvenírt. Útban hazafelé kerestünk egy éjjelnappalit és néztünk magunknak enni-innivalót estére és a következő napra.

A szobánk.

A szállóban megnéztük a kincseinket, majd elpakoltunk és eltettük magunkat másnapra.